Nevezzük nevén

Egyre gyakrabban jelennek meg a közösségi oldalakon a női emancipáció és feminizmus jelszavakkal teletűzdelt, erősnek szánt posztok, különböző videók és képek stb. Mégis még mindig azt látom, hogy milyen gyakran fordul elő, hogy a női magazinok se írják le a menstruáció szót, helyette inkább olyan közhelyekkel dobálóznak, mint "megjött a mikulás", "piros napok" és egyéb ötletes kifejezések.

Nem tudom, hogy pontosan a szóval vagy a mögötte rejlő jelenséggel van-e a probléma. Nehéz elképzelni, hogy a nagy önállósulás során még mindig ott járunk, hogy suttogva kérünk görcsoldót a barátnőnktől, esetleg tampont.

Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy át kell esni a ló túloldalára. Ez magánügy nem pedig tabutéma. Betegség idején sem kiabálom és mutogatom a taknyos orrom az embereknek, hanem minden alkalommal kifújom, mikor szükségessé válik, de ez nem jelenti azt, hogy suttogva kérnék zsebkendőt utalgatva az állapotomra, például úgy, hogy: tudnál adni egy zsebkendőt? Tudod a sárga folyam ezzel jár...

Szerintem ideje lenne természetesnek kezelni egy olyan jelenséget, ami minden nőt érinteni fog/ jelenleg érint/ érintett. Nem kell világgá kürtölni minden alkalommal, sem idegeneket zaklatni vele, de ne is kelljen suttogva és finomkodva körülírni, hogy mi a problémánk.

Ezzel kapcsolatban nem hiszem, hogy a sztereotípiáknak megfelelően a férfiak irtóznának ettől az egésztől, csak inkább nem tudják helyén kezelni a dolgot, aminek az oka egyrészt, hogy otthon apa vagy anya beszél a testi változásokról, amelyek várnak rá, de valószínűleg a nők változásáról nem esik szó. Viszont nem minden felelősség a szülőké. Az iskolában a felvilágosítás nem egyszer az egyik, majd a másik nemnek szól. Mindkét csoportnak tudnia kellene, hogy mi történik az ellenkező nemmel, nem csak neki vannak problémái. Ez természetesen úgy működhet és úgy kerülhető el a kellemetlen nevetgélés és sutyorgás, ha megfelelően van eléjük tárva a téma és talán nem árt felkészíteni is őket, hogy bizony erről lesz szó.

Erről a témáról beszélni kell és helye van a köztudatban, de nem úgy, hogy kiemeljük a szélsőséges megmozdulásokat, amelyeknek az eredménye még több ellenállás lehet.