A keresztény nők oktatása a középkorban

A középkort időben elhelyezni elég nehéz művelet, mert több felfogás áll a köztudatban, többféleképpen is behatárolható ez a korszak. Ezen időszak nagyjából ezer évet foglal magában, amely idő alatt átalakult mind kultúrájában, mind szellemiségében. A vallás erősen felértékelődik és a világias szellem megvetendővé válik. (Prohászka, 2004)

A középkorra jellemző irányadó eszme a kereszténység. A keresztény ember legfőbb törekvése, hogy halhatatlan lelkét tökéletesítse. A múlandó test és elme háttérbe szorul, nem fontos, az életben tett cselekedetek a lélek és szív tisztulására irányul. Az emberi lét lényege az ártatlanság, önzetlenség, békesség, szeretet, önfeláldozás, szegénység. Fontos a család és az állami feljebbvalók tisztelete, de a legfőbb érték Isten szeretete, hiszen Isten országa örök. (Finánczy, 1926)

Első sorban, forrásként Szent Jeromos: Levél Laetához című írás részletét használtam, emellett főként Finánczy Ernő: A középkori nevelés története című művet használtam. Szent Jeromosnak számos írásos bizonyítékot köszönhet az utókor a középkor egyes fontos pillanatairól. Rengeteg írott hagyatéka, mellyel betekintést enged a kor hétköznapjaiba, fontosabb pillanataiba, politikai, tudományos és vallásos életbe, a történelem megismerésében hihetetlen fontosságú az utókor számára. Élettapasztalatai és műveltségének mértéke feltűnik az általam olvasott levélben is. Krisztus katonájaként terjesztette a hitet, melyben mély meggyőződést tanúsított, melyek nagymértékben befolyásolták a mások számára írt levelek tartalmát. (Babura, 1926)

A kereszténység eszméi átszövik a nevelés és tanítás egészét. A korban a nők helyzete átértékelődik. Mint embernek, neki is hasonlóan jó keresztényként kell élnie, mint a férfiaknak és ennek érdekében változások történtek a nevelésben.

            A nők egy része tanulhatott olvasni és írni az apácakolostorokban, melyek hasonlatosak voltak a szerzetesi kolostorokhoz. Az apácák kemény és önzetlen munkával segítettek a rászorulókon, vették ki részüket a nevelésből. Hasonlóan szigorú életvitel és napirend várt rájuk a kolostorokban, rend és fegyelem, a világi értékektől, érzésektől távol. Neveltetésük része volt az ének és írás tanulása mellett, bizonyos fokú latin ismeretek tudása, a quadrívium némely ágával is foglalkoztak. Világi nők körében is adódtak műveltek, akik monostorokban tanultak, majd későbbi időkben, a lovagiasság egyre szélesebb körben történő terjedésekor, a leányokat lovagi udvarokba adták tanulni, ahol a vár úrnője volt felelős a nevelésért, de a tényleges munkát a nevelőnő végezte. Feladata volt, hogy védje a lány erkölcseit, és megtanította neki az úri hölgyektől elvárt viselkedést, műveltségeket. Fontos volt, hogy a leány megtanulja az illem minden fontos mozzanatát és a vár vezetését, azon belül megtanuljon főzni és kézimunkát végezni. (Finánczy, 1926)

Egy úri leánynak összességében az élet több területéhez is értenie kellett legalább kis mértékben, mialatt mértékletességet, szerénységet és önuralmat tanúsít, nem enged a csábításoknak, őrzi erkölcseit, mindig illendőn és jól nevelten viselkedik. Mindezen ismeretek elsajátítása hosszú évek munkája és már kisgyermekkorban elkezdődik a felkészítés, hogy erényes keresztény váljék a leányból, majd később tovább örökíthesse mindazokat, melyeket fáradtságos munkával megtanítottak neki. Bár annak ellenére, hogy a rengeteg munka, és bizonyítás, hogy a nők is képesek hasonló eredményekre, mint a férfiak, mégsem vettem észre, hogy megváltozott volna a nőkhöz való viszonyulás. Elismerték ugyan az apácák munkásságát.

A női nevelés kemény munkájáról írt Szent Jeromos a levelében, melyben felvázolja, hogy milyen nevelésben kell részesíteni egy leányt, akit Krisztus jegyesének szánnak már a kezdetektől. Azért választottam a Laetához írt levelet, melyet Finánczy Ernő is megemlít „A középkori nevelés története” című művében, mert valós képet nyújt a módszerekről és elvárásokról. A levélen keresztül megismerhetjük, hogy milyen elvárások fűződtek egy apácához, és milyen életet kellett folytatnia a mennybe jutás érdekében.

Az első, amit érdekesnek találtam a levélben, az az oktatás módszere volt, melynek lényege, hogy a gyermek, játékos módon tanulja meg és szeresse meg a betűket. Szent Jeromos külön módszereket javasol életkortól függően, mely felismerés azért érdekes, mert a korban nem értékelték a gyermekkort, a korabeli képeken is alacsony felnőttként festették meg őket. Emellett a levél inkább a jutalmat és motivációt említi büntetés helyett, pedig a korban jellemző volt, hogy verés társult a tanítás mellé.

A levél írója egy igazán összetett oktatási tervet vázolt fel, amely határozott, megfontolt és a hatékony tanulásra irányult. A levél alaposságának bizonyítéka, hogy nem csupán a módszereket sorolja, hogy miket cselekedjen a nevelő helyesen, hanem magyarázatot nyújt az okokra, hogy miért azon a módon kell oktatni és milyen eredményt kell elkerülni vagy milyen eredményt kell elérni. Emellett többször is él hasonlatokkal és példákkal, hogy kire kell hasonlítania a leánynak és a nevelőjének és milyen példaképeket kell elkerülnie.

A levélből bizonyítást nyer, hogy a család tisztelete és szeretete szintén fontos szerepet kell, hogy játsszon az ember életében, emellett tisztában kell lennie az állam fontos tagjaival, irányukban szintén tiszteletet kell mutatnia.

Szent Jeromos említést tesz a külső elvárásokról, melyekből kiderül, hogy a külsőségek semmilyen mértékben nem játszhatnak szerepet egy olyan leány életében, ennél fontosabb a lelki üdvösség és tisztaság. Mindez azt bizonyítja, hogy a leánynak példát kell mutatnia, hogy milyen az igaz és legfőbb hívő, aki Istennek szenteli életét az örök üdvözülés érdekében.

A szigorú szabályok és mértékletesség az egész életét végig kell kísérnie a leánynak, mert nem csak a személyiségét és külsejét kell megfelelően formálni, hanem testének egészét. Az evés szabályozásán kívül a fürdőzésnek is meg kell, hogy legyen helye és módja, idejét tekintve pedig a lehető legritkábban. Viszont nem élhet csupán a keresztény elvárások hittétele szerint, hisz emberként szükségletei megkövetelik, hogy ritkán engedményekkel járuljanak hozzá egészségéhez, ám ezek az engedmények mai szemmel nézve elfogadhatatlanok, de a korhoz viszonyítva talán már modern felfogás szövi át a levelet azáltal, hogy a biológiai szükségletek is szem előtt tartja.

A krisztusi szűz lelkének tisztán tartásához el kell őt különíteni a világi népektől, hogy ne láthassa meg a világ azon oldalát, amely a sajátjával több szempontból ellenkezik. Ez az elszigetelés biztosítja, hogy a nevelés a lehető leghatékonyabb legyen, hogy esélye se legyen a keresztény hitélet által elfogadott tételekkel ellenkező viselkedést, életet látni, tapasztalni.

Mikor Szent Jeromos levelében felsorolja, hogy a leánynak milyen tudásra van szüksége, akkor azzal ellent mond annak, hogy az ész és tudás nem fontos, csupán a lélek tisztasága számít. Hiszen miért kell megtanulnia például a prófétákat, miért nem elég meghallgatnia a történeteket, majd a lényeget tudnia? Miért fontos tudnia írni és olvasni, miért nem elég, ha felolvassák neki a történeteket? A levélből természetesen kiviláglik, hogy a lélek tisztán tartása a legfontosabb, ez abban is megnyilvánul, hogy több módszert sorol fel arra, hogy hogyan tartsák távol a világi dolgoktól, hogyan őrizzék meg lelkének üdvösségét.

A levélből olyan szemlélet árad, mintha nem egy szabad akarattal rendelkező személyről szólna az írás, hanem egy tudattalan lényről, akinek személyiségét kötelességük saját értékeik szerint formálni és nevelni csupán a biológiai szükségleteket szem előtt tartva, mely csupán az életben maradásra terjed ki, nem pedig az egészséges életvitelre. Olyan elvárásokat fordítanak felé, melyek meggátolják, hogy szabad akarattal vagy véleménnyel rendelkezzen.

Finánczy Ernő így fogalmaz: „Minden, ami fiatal leányoknak oly kedves: játék és zene, séta és társalgás tiltva van annak, aki Istennek ajánlotta fel magát.” (Finánczy Ernő: A középkori nevelés története, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 307.old). Nagyra becsülöm Finánczy Ernőnek ezt a munkásságát, és nagy örömmel olvastam könyvét, melyben alaposan és több szempont mentén végigjárja a középkori nevelés sajátosságait, ám ezzel a mondatával nem értek egyet, hiszen a leánynak nem adtak választási jogot, hogy tudatosan eldönthesse, hogy szeretné-e azt az életet, melyre rákényszerítették szülei, avagy nevelői.

A levél részleten keresztül betekintést lehet nyerni a vallásközpontú középkorba, ahol pontosan meg volt határozva, hogy mi az érték, el lehetett választani a jót a rossztól. A nők helyzete bizonyos fokig javult azzal, hogy kaptak jogokat, melyek, mint embert őket is megilleti, emellett nagyobb szabadságot ám ezek korlátozottak és még mindig szigorú szabályok által kötöttek. A világ nem sokat változott, csak megváltoztak a célok és módszerek.

Források:

Babura László (1926): Szent Jeromos élete, Szent István Társulat Kiadása, Budapest URL:

http://www.ppek.hu/konyvek/Babura_Laszlo_Szent_Jeromos_elete_1.pdf Utolsó letöltés: 2015.05.10.

 Finánczy Ernő (1926): A középkori nevelés története, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest

URL:

http://mtdaportal.extra.hu/books/finaczy_erno_a_kozepkori_neveles_tortenete.pdf Utolsó letöltés: 2015.04.22.

Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (2006): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest

Prohászka Lajos (2004): Az európai középkor, reneszánsz és a 16. század neveléstörténete, Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból II. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen

URL:

http://mek.niif.hu/04100/04154/04154.pdf Utolsó letöltés: 2015.04.08.

Pukánszky Béla – Németh András (1996): Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Buadapest

URL:

http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/ Utolsó letöltés: 2015.03.26.